Emlékezés

Nagy öröm volt, hogy a hadifoglyok szép számban hazatértek az orosz és amerikai hadifogságból, de sajnos 30 fő hősi halált halt. A falu kulturális és lelki életében nagy szerepet játszott Dely János Plébános, akinek idejében a templom tele volt emberekkel szentmisék alatt. Ahogy mondani szokta:„ nagy öröm, hogy férfi hangokat is hallok éneklés közben…”. A karácsonyi és húsvéti szentmiséken a kórus is megtelt férfiakkal. A passiót is elénekelték minden húsvétkor.

Kovács István Igazgató Úr (és neje Margit néni) nemcsak kiváló pedagógus volt, hanem jó hangú kántor is. A régi vágású, Gyűrűsról naponta gyalog átjáró Szabó Sándor Kántor Tanító számtanfeladatait a paraszti életből vette. Ebben az időben tanított Bezeréden Kerekes György Igazgató Úr, Laborfalvi László Tanító Úr is.
Nagyon lelkiismeretes pedagógusok, igaz magyar emberek is voltak.
Ezért drágán
fizetett 1956-ban, hasonlóan Korpics Ödön Bácsihoz, akiket elvittek a pufajkások.
A falu nagyon szerencsés volt, mert a legjobb pedagógusokkal áldotta meg a sors
az ötvenes feneidőben:
Török Anna       Tanítónéni       Pókaszepetk Kenessey Jutka (Aczél Károlyné) Zalaegerszeg/Bezeréd Ruzics Klári     Tanító néni      Alibánfa Koczkás Mária Tanító néni      Bókaháza Laborfalvi László Vági József Farkas Mária     Tanító néni      Tilaj Nemes Vince     Tanító bácsi Berkovics Gábor Igazgató bácsi   Zalakoppány /Ebergény és felesége Emi Tanító néni Vági László      Tanító bácsi Kerekes György Igazgató bácsi   és neje Harmath Ildikó   Tanító néni Hantos István    Tanító bácsi Németh Irma      Tanító néni Gyulai László    Tanító bácsi Tasnádi Rózsa    Tanítónéni       Zalaszentgrót Ácsmán Margit (Buda Károlyné) Bezeréd

Tisztelettel és hálával emlékezünk rájuk
Laborfalvi László, Koczkás Mária, Szabó Sándor, Ruzics Klára Vági József
1951-1959

Köszönet nekik és mindazoknak, akik neve nem lett megemlítve.
Emlékük szívünkben van 50 év távlatából is, amíg mi még élünk. Dely János Plébános Úrat Szabó Dénes Plébános Úr váltotta fel, aki színt hozott a falu életébe, aki már egy más karakterű, új stílusú ember, aki megjárta Komló bányáit, mielőtt pappá szentelték. Őt követte Bicsár László káplán Úr, aki fiatalos stílusával maga köré tudta gyűjteni az akkori iskolásokat.
Majd a falu pap nélkül maradt , ami lelki elszegényedéshez vezetett.

Az ötvenes évek súlyos terheket raktak a falu parasztjainak vállára.
A beszolgáltatás mindenkit kimerített.
A tsz-mozgalom évei alatt, minden hátrányuk ellenére, a parasztság némileg fellélegzett.
A 70-s és 80-as évekre újszerű életforma alakult ki. Sokan ingáztak a városokba és távoli munkahelyekre. Mások beköltöztek a városokba. A falu lassan elnéptelenedett és tovább szegényedett. A házakat idős emberek lakták, akikből ma már csak néhányan vannak életben.

A szocializmusból a kapitalizmusba áttérés idején a parasztság végleg elveszítette földjét.
A kiöregedett és kifáradt parasztság tizedáron, nyomott áron eladta a kárpótlási jegyeket és ezzel ismét a társadalom más rétegeit gazdagította, ő maga pedig nincstelenné vált és létminimum alatti nyugdíjából tengődik a még hátra levő néhány évében.
Ha szerencséje volt, akkor 1000-1500 m2 erdőért vehetett akár egy kisebb mosógépet vagy TV-t. A házakat olcsón kínálták eladásra. A templomot és a kápolnát kirabolták.
Hála a faluban megjelent német családoknak, akik megvettek néhány házat és példásan felújították őket. Bár csak többen jönnének!
A hajdan vidám, hangos pincék és a körülöttük levő szőlők szinte eltűntek a Sülehegyből, a Vergyálomból, ma már csak néhány darabot művelnek.

1990. után a falu is kivette részét a vidék felzárkózásából: A kilencvenes években bevezették a vizet, a gázt és a telefont a faluba, ami emelte a kiöregedő, elfáradt és rohamosan fogyó parasztemberek életszínvonalát, ha egyáltalán volt arra pénzük, hogy éljenek a hírtelen ölükbe esett lehetőségekkel.

Parasztság kihalásával a falu lassan elvesztette régi arculatát.