A bezerédi Szent Vendel kápolna története

A XIII. században részben a zalai vár földje, részben a pornói apátsághoz tartozik.
A falu nevét először 1236-ban említik a bezerédi várszolgákkal kapcsolatban.
1333-ban Bezeréd papja , Miklós 16 széles dénárt fizetett pápai tized fejében.

1359-ben említik a falu templomát, amelyet Szent Katalin tiszteletére szenteltek fel.
1754-ben Bezeréd Koppány filiája
1782-ben Bezeréd Szala-Koppány fíliája 581 lélekkel.

1776-ban épült kápolnát Szent Vendel tiszteletére szentelték fel. A monda szerint akkoriban sok állat hullott el állatpestisben. A parasztok megfogadták, hogy kápolnát építtetnek Szent Vendel tiszteletére, ha állataik megszabadulnak a súlyos betegségektől és életben maradnak. A betegségek megszűntek, a parasztok betartották fogadalmukat, felépítették a kápolnát ott, ahol a mezők, erdők és szőlőhegyek találkoznak, a falutól 4 km-re. A kápolna körül nagy állatvásárokat rendeztek, ahova távoli falvakból is eljöttek az emberek.

Valószínű, hogy a XIX. század végén már nem voltak állatvásárok.
A kápolna búcsúját Pünkösdhétfőre tették, mert a Vendel nap közel esik a naptárban Katalin naphoz, amely a templom búcsúja.
1945 után Pünkösdvasárnap lett a búcsú napja, mert Pünkösdhétfő munkanap volt a szocializmusban.

A kápolna mindig nagy tiszteletben állt a környéken lakók körében, túlélte az I. és a II. Világháború borzalmait, megkímélte a szocialista rendszer is, de nem tudott megmenekülni az 1990-es években a kapitalizmusba áttérés idején. A kápolnát feltörték, kirabolták és éveken keresztül ott állt nyitva-tárva.
Az 1960-as 70-es időkben is több százan mentek ki a kápolna búcsújára.

2004-ben 20-30 ember gyűlt össze a feltört, elhanyagolt kápolna körül.
Az ősök elmentek, a mai ember gyökér nélkül maradt.