Tanulmányok, cikkek

KASTÉLYTETŐ jobbra, a falu fölött látható.
Ott kezdődik, ahol jobbra, fent a szántóföld végződik.


A térképen látható a falu felett, a legmagasabb tető, ami 227 m.
Minden bizonnyal ott állt egy megerősített kastély/kisebb földvár.
Onnan jól látható az apáti hegy, Apáti Andornok birtokainak határa, akivel szövetkezve a XIII. századi bezerédi nemesek fellázadtak IV.László ellen . (lásd részletesen az alábbi cikkben!)

                         KASTÉLYTETŐ, Szt.Imre, Szt.Katalin, Bezeréd XIII. – XIV. szd
Bezerédnek van egy külterülete, a KASTÉLYTETŐ, amely a falu fölött, a dombtetőn terül el.
A faluban él egy legenda a Kastélytetőről, és az oda felvezető várárokról.
A legenda eredetét/alapját Lőrentékből lett Bezerédj család betelepülése előtti időkben,
a XIII. században és a XIV. század elején kell keresni, mert ők kastélyaikkal, majorjaikkal Bezeréd egészen más területein telepedtek le.

Árpád-korban nagyon sok királyi birtok volt található Zala megyében, ezek közé tartozott Kehida környékén számos település is, mint Bezeréd, Kustány és Kiskallosd.
A királyi alapítású egyházak is, mint a veszprémi püspökség és a zalavári bencés apátság, jelentős nagyságú birtokok tulajdonosai voltak. Ezek mellet nagy földterületek voltak nemesi magánbirtokosok kezében.

A települést először a XIII. század elején említik meg Bezderéd, Bezdréd, Bezered néven. Ebben az időben részben a zalai vár( Zalavár) földje, várbirtok, részben pedig a pornói apátsághoz tartozik.  A Poth nemzetségből István fia, István 1221-ben  alapította a pornói  apátságot, amelyet 4 más helységgel együtt odaajándékozott a szentgotthárdi ciszterci apátságnak. Ezen birtokok egyike nevét ma is ismerjük Bezeréden, ez a Malomfölde, annak idején Monófölde volt. ( lásdTóth Csilla tanulmányát)

  1. Falu első említése oklevélben
    A Bertalan veszprémi püspök és társainak ítélete a pornói egyház Bezeréd nevű birtokáról említi először 1236-ban a falu nevét. Zala megyei Oklevéltárban így olvasható egy birtokügy kapcsán:  predium ecclesie de Perno nomine Bezered…”.( (1236 . Zalai oklt.I.10.)

    A falvak, települések elnevezésüket gyakran az első birtokosról kapták.
    Bezeréd esetében fordítva történt. A később betelepedett birtokos vette fel a Bezeréd helység nevét, aki a Veszprém környéki Lőrente nemzetségből származott.

Abban az időben „…castrenses de Bezeréd…” néven említik a falu lakóit, akik „homo castrenses” várbeli emberek, várjobbágyok, a zalai vár szolgálatában álló várszolgák,
a
Zalavár szerviensei. Ezek az emberek földdel rendelkező várszolgák voltak.

A várföldek eladományozása a várispánságok felbomlásához vezetett. Ezáltal jelentősen csökkent az ispánsági földek és népek száma. A felbomlást a nemesítések is felerősítették.
A várispánságok felbomlásával átalakult az ispánsági társadalom is.

 A tehetős királyi szervienseknek, akik az előkelőségek közvetlen közelében tevékenykedtek, velük közvetlen kapcsolatban voltak, sikerült nemesi jogállásba jutni, spontánul, királyi beavatkozás nélkül, sikerült megszerezni a nemesi címet.
A kevésbé tehetős szerviensek az 1240-es évektől nemes szervienseknek (nobiles servientes) nevezték magukat, a nemesi jogállás megszerzésére törekedtek.

Ez a fejlődés az 1267. évi dekrétumhoz vezetett. IV. Béla az általa kiadott oklevélben elismeri, hogy a királyi szerviensek az ország nemesei.
A köznemesség  egyéb  elemei (várjobbágyok, különféle királyi népek, az őrök)  királyi beavatkozással jutottak a köznemesség soraiba.
Bezeréden, olyan kisnemesek éltek a XIII.-XIV. században, akik eredetileg várszolgák, szerviensek voltak, és olyan alacsonyabb jogállású várnépek, várszolgák, akik a későbbi századokban jobbágyokká lettek.

Az Árpád-kor végére átalakult, kiszélesedett a nemesség fogalma.
1232-ben Kehidán összegyűltek “a Zalán innen és túl lakó szerviensek”.
Azt kérték II. Andrástól, hogy maguk szolgáltathassanak igazságot az őket érintő
ügyes-bajos dolgaikban. Itt adták ki 1232-ben a zalai királyi szerviensek a bíráskodási jogukat biztosító „kehidai oklevelet”, amely fontos lépés volt a nemesi vármegye kialakulásának folyamatában.
Valószínű, hogy a bezerédi szerviensek is képviseltették magukat Kehidán, már csak a közelség miatt is, hiszen a Kehida-Bezeréd távolság földúton, légvonalban 8 km.
Apáti Andornok nevével a kehidai oklevél kapcsán találkozunk, aki a zalai királyi szerviensek poroszlója (pristaldus) volt.
Lakhelye Egyházasapáti, ma Nemesapáti
volt, ami Kehidától légvonalban 10,5 km-re fekszik.

Megerősített kastélyok és várak Egyházasapáti körzetében
Apáti Andornuk és a bezerédi nemesek között szoros kapcsolat alakult ki.
Bezeréd,
Egyházasapáti és Ságod nemesei 1274-ben belekeveredtek a IV. László elleni lázadók közé.
Az ütközet IV. László és hívei győzelmével ért véget. Andornok fia Andornok és társai meghódolására 1274-ben került sor.

Apáti Andornok  várát is átadta az ügyben IV. László nevében eljáró Péter nádor somogyi ispánnak, amiért aztán az uralkodó mentesítette őt és társait, a bezerédi nemeseket is „a hűtlenek oldalán elkövetett bűneik következményei alól”.
IV. László 1277. évi oklevele (kelt Körmenden) név szerint felsorolja azokat a nemeseket, akik Andornok fia Andornokkal együtt annak várában megadták neki magukat.
A listán
Andornok fia Andornokkal együtt szerepelnek Apáti-beli nemesek, egy ságodi birtokos, molnári nemesek, egy birtoknévvel nem jelölt személy és a
Bezerédről való nemesek:
Cheke filius Jurk                      Jurk         fia Cseker
Filii Sartheus                           Sartheus  fiai
Johannes filius Vythalus         Vitalis       fia János
Petrus filius Ethey                   Ethey       fia  Péter
Laurentius de Bezdred           Bezdred-i  Lőrinc

A három település fekvése és közelsége ad magyarázatot arra, hogy ez miként történhetett meg. Biztosra vehető, hogy az apáti, ságodi és bezerédi nemesek Kőszegi-familiárisok voltak az 1270-es években. A települések ugyanis Kapornak közvetlen közelében fekszenek – a legtávolabbi Ságod sincs messzebb 15 km-nél –, márpedig Kapornak a Kőszegiek legkorábbi Zala megyei birtokközpontjai közé tartozott.

A XIII. század második felében Egyházasapáti/Nemesapáti körzetén belül több (megerősített kastély) vár létezett, de voltak köztük olyan várak, amelyeket írott források nem említenek.

Minden bizonnyal a b e z e r é d i „K A S T É L Y T E T Ő” és „V E R G Y Á L O M” (Várhalom) szavak is, amelyek egy-egy magasabb  dombtető nevei, ilyen megerősített kastély vagy vár létezésére utalnak vissza. A bezerédi szóhasználatban ma is élnek ezek a nevek, mint a falu külterületén található dűlők/földek elnevezései.
Apáti Andornok fia Andornok volt a Bezerédhez és Ságodhoz közeli  kemendi vár építtetője.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

A XIV. században általában előnevekben szerepel Bezeréd, a nevek pedig birtokügyekben, birtokperekben szerepelnek. Ezek közül kettőt ismertetek, amelyek érdekesek Bezeréd története szempontjából.

1 3 4 5. március–én 24-én kelt birtokügy kapcsán kiderül, hogy Bezeréden a templom
patrónusa abban az időben Szent Imre volt, ami az alábbi oklevélben így olvasható:

„..A győri káptalan előtt megjelentek egyrészről a Zala megyei Bezered-i Sebehodnog fia Egyed fiai: György, Miklós és Mihály, valamint Egyed özvegye: Margit, másrészről Wossyan-i Agmand fia: János mester, és előbbiek elmondták, hogy bár ők szomszédság okán tiltakoztak az ellen, hogy Bezered-i Danka fiai: Demeter, Dénes és Lukács, valamint Bezered-i Sebestyén fia: Péter a B e z e r e d e n a Kapornuk folyó mellett nyugat felől levő, Szt. I m r e p l é b á n i á h o z tartozó birtokukat eladták Wossyan-i Agmand-nak és fiainak: Irnusd és János mestereknek…” (ANJOU-OKLT. DOC. HUNG. ANDEG. XXIX. 198. sorsz.)

1 3 5 9. április12-én kelt oklevél szerint:
„… A vasvári káptalan előtt Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják….”
Ez az oklevél említi először Szent Katalint, mint a bezerédi templom patrónusát, amikor leírja a birtok fekvését a templomhoz képest: „…ecclesie beaté Katherine virginis et martiris
de dicta Bezered…”

A templom patrónusát Szent Imréről Szent Katalinra csak a falu földesura változtathatta meg kegyúri jogánál fogva.

K ö v e t k e z t e t é s :
1. Azért változtatta a templom patrónusát Szent Katalinra a Bezerédre beköltözött, új
Lőrentéből névfelvétellel lett Bezerédj földesúr, mert Veszprém környékén, ahonnan
jöttek, nagy kultusza volt abban az időben Szent Katalinnak, akinek tiszteletére több
kápolna és templom épült arra fele.
2. A templom patrónusának megváltoztatása 1345 és 1359 között történt. Ebből
következik, hogy a
Lőrente család 1345 és 1359 között költözött be Bezerédre és vette
fel a Bezerédj nevet.
Ha figyelmesen olvassuk az archívumokban őrzött okleveleket és azokat elemezzük,
akkor sok olyan következtetést vonhatunk le belőlük, amelyek közvetlenül nem lettek leírva,
de ott vannak a sorok között.

Bezeréd, Szent Imre tisztelete

Az idős emberek körében ( Seibert Albert, Vida István ) él egy legenda, mely szerint volt egy templom Bezeréden, ami valamikor „elsüllyedt”.

A legendák, mondák, mondókák, mesék, versek, hagyományok gyakran valós alappal bírnak, olyan emlékeket őriznek meg, amelyek a kutatás kiinduló pontjai, a kutatás orientálói lehetnek.
A bezerédi legenda megalapozottságát, megerősíti Barna Bálint: A középkori Szent Imre-kép című tanulmánya. A tanulmány felsorolja a középkori Szent Imre patrocíniumokat, amelyek közt Bezeréd is szerepel 7. sorszámmal. Szerinte a bezerédi Szent Imre patrocínium elsô írásos említése 1333-ban történik. Ennek realitását alátámasztja az is, hogy a pápai tizedjegyzék kimutatása szerint Bezeréd papja, Miklós 1333-ban 15 széles dénárt fizetett pápai tized fejében, következésképpen volt pap és egyház a faluban.
A korszak második felében jelentkező konszolidációig nem valószínű, hogy sok templom épült, ezért vélhető, hogy a tizedjegyzékben felsorolt templomok többsége még 1300 előtti, így a Bezeréd temploma is.
Az Anjou-kori oklevéltárban 1345. március 24. keltezéssel, 198. sorszámmal lejegyzett oklevél közvetlen bizonyíték a bezerédi Szent Imre patrocínium / templom létezésére. A Kapornuk folyó ( mai köznapi neve Kanális) melleti  Bezeréd Szent Imre plébániáját egy birtokügy kapcsán említik meg.
Lásd részletesen ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR XXIX. 1345, 198. sorszámmmal

1345. márc. 24.
„A győri káptalan előtt megjelentek egyrészről a Zala megyei Bezered-i Sebehodnog fia Egyed fiai:
György, Miklós és Mihály, valamint Egyed özvegye: Margit, másrészr
ől Wossyan-i Agmand fia:János  mester, és előbbiek elmondták, hogy bár ők szomszédság okán tiltakoztak az ellen, hogy Bezered-i Danka fiai: Demeter, Dénes és Lukács, valamint Bezered-i Sebestyén fia: Péter
a Bezereden a Kapornuk folyó mellett nyugat fel
ől levő, Szt. Imre plébániához
tartozó birtokukat eladták Wossyan-i Agmand-nak és fiainak: …”
D. in die Cene d., a. eiusdem 1345.
E.: Dl. 100 021. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Káld 5. 5. 69. 10.)

Nem minden középkori patrocíniumot sikerült feltérképezni Dunántúlon / Zalában. Ennek az az oka,  hogy ezek a települések illetve templomok nagy része elpusztult, és újak épültek helyükön.
Az újak teljesen átvették a köztudatban a régiek helyét, így aztán a régiek lassan feledésbe merültek.
A Szent Imre patrocínium /templom állhatott a mai templom helyén, továbbá Malomföldén (Pornói cisztercita apátság tulajdona volt) vagy a néhai Kys-Bezeréd illetve Thelek területén.
Legvalószínűbb, hogy a Szent Imre templom romjaira, vagy azt átépítve állt fel a Szent Katalin templom.
A 13. századi, román stílusú téglatemplomok közül 25 templom maradt épen, vagy részben átépítve, vagy teljesen átépítve. Ezek közé tartozik a bezerédi templom is, amely teljesen át lett építve és ki lett bővítve az évszázadok folyamán. Ezek a templomok igen különböző méretűek.
A legkisebbek alig 6-7 m hosszú hajóval rendelkeznek. Közepes méretű a boncodföldi és a
bezerédi templom. A legnagyobb a középnemes Salomvári család által építtetett salomvári
templom, amely majdnem 20 m hosszú.
A bezerédi Szent Katalin templomról először 1359-ben olvashatunk egy birtokügy kapcsán:
A vasvári káptalan előtt Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják. 1359. ápr. 12.
„… Quarum quidem quatuor particularum unam particulam signis metalibus infrascriptis ab aliorum possessionariis iuribus hoc ordine sequestrassent: quod primo inciperetur in ponté ex opposito
ecclesie beaté Katherine virginis
et martiris de predicta Bezered a parte meridionali, de ipsoque ponté descenderet ad orientem in rivulum patak dictum,…”

Bezeréd templomát Szent Katalin tiszteletére szentelték, derül ki 1359-ben a Körmend I1t.i.h.n.74. oklevélből. A  négyzet alaprajzú hajójú, félköríves szentélyzáródású, 13. század közepén épült templomot  1738-ban építették újjá.  Ekkor az Árpád-kori rész déli oldalát is újjáépítették.

Vajon ki és miért változtatták meg a templom patrónusát?

13. században szerezték meg a földesurak a kegyúri jogot a birtokaikon levő templomokra.
Ha a birtok gazdát cserélt, akkor a rajta levő templom is gazdát cserélt a kegyúri joggal együtt.
Jogában állt az új földesúrnak, hogy megváltoztassa a templom patrónusát.
A Lőrente nemzetség 1341-ben osztozott meg
a veszprémi káptalan előtt Zala és Vas megyei birtokain. Egregy birtokukon is Szent Katalin tiszteletére épült templom.
A Lőrentéből, névfelvétellel lett Bezerédj-család veszprémi eredetű, ahol nagy kultusza volt
Szent Katalinnak. Ezen korábbi kultuszhoz kötődésük hatására választották Szent Katalint az újjá
épített templom patrónusául, minden bizonnyal 1341 utáni években.
Lásd Szent Katalin tisztelete abban az időben:
Veszprém: Veszprémvölgy (1240, dominikánus apácák),Veszprém (ispotály, 1415), Apácatorna (1478),* Kapornak (1526),* Törökkoppány, Kisberény (kápolna)

Kiderült, hogy a bezerédi legendának van valóságalapja, ahogy történik sok legenda esetében.
Korunkban is látványosan, szinte évről évre tűnnek el kultúrák, népességek, népek, építmények közvetlen környezetünkben. Lásd Bezeréd példáját, ahol a paraszti életmód, földművelés, szőlőművelés megszűnt, ahol a hegyi, majori, egyéb külterületi lakóhelyek, közösségek eltűntek.
Ez a folyamat felgyorsult.  Csak néhány éve, évtizede tűntek el, és máris alig emlékszik rá vissza az „új, modern világ”.

Lehet, hogy nem volt elsüllyedt templom Bezeréden, de volt Szent Imre patrocínium / templom, ami a messze múltba tűnt, sötét feledésbe merült a Szent Imre tisztelettel együtt.
Tudjatok róla, emlékezzetek rá bezerédiek!
*HK